Szoktam ám gondolkodni is, és most arra jutottam, talán érdekelne titeket egy két fordításom, amit órákra vagy kedvtelésből csinálok. Az első, amit elétek tárok, egy Gianni Rodari vers. Elméletileg gyerekeknek szól, én inkább úgy fogalmaznék, gyerekeknek is mond valamit. Ám nekünk is. Méghozzá milyen súlyosat, pár egyszerű sorban!
A vihar után
A nagy vihart az égen, mint csillogó ásvány
követi mindig a derűs szivárvány.
Olyan, akár egy híd, zászlókkal borítva,
s a napsugár rajta át boldog táncát járja.
Olyan jó érzés alatta megállni,
s a sok piros-kék lobogót csodálni.
Az egyetlen baj, hogy felesleges várnunk,
ilyet kizárólag vihar után látunk
Nem volna-e bölcsebb odafönt, te Bácsi,
a vihart egyáltalán meg sem csinálni?
Zivatar nélkül szivárvány az égen,
Erre vár a világ, de már milyen régen!
Az lenne az ünnep: meglátni a végét,
s már háború előtt megkötni a békét.
