Valahogy itt mindig olyan történik velem, amire nem számítok. Mondhatni egy abszurd kalandfilmben élem a mindennapjaimat. Jó és rossz események, egymás után, össze-vissza.

Nem számítottam rá, hogy kilépünk Mici nénivel az egyetem kapuján, és kettő perccel később megtudjuk, hogy a rendőrség ellopta a biciklijét. Szó szerint. A pápa közelgő látogatása miatt a firenzei városrendezés (ha van ilyen) úgy döntött, kitakarítja a várost, jobban mondva azt a részét, amit Ferenc pápa látni fog. Emiatt az összes olyan biciklit, ami nem a kerékpártárolóban van leláncolva (amikben mondjuk a nap mint nap használt biciklik 20%-a fér el), azokat, akár a rossz helyen parkoló autókat a telephelyükre szállítják mindenféle előrejelzés, tábla nélkül. Még egy cédulát sem hagytak ott, hogy az ember tudja, hol van a biciklije, egyszerűen csak levágták a lakatot és elvitték. Hogy a szemközti bár tulajdonosának a fiától kelljen megtudni, mi történt, az azért még itt, Olaszországban is nagyon fura.

Nem számítottam rá, hogy az UnCaffè környékén kolduló, rettenetesen gusztustalan asszony, aki egyszerre játszik terhest, özvegyet, éhezőt és láncdohányost, miután nem voltunk hajlandóak sem cigarettával, sem egy pár apróval sokadjára kisegíteni, az asztalon lévő visszajárónkat femarkolja, és elmegy vele. Ha van olyan helyzet, mikor az ember tényleg köpni-nyelni nem tud, hát ez olyan volt. Utána pesze már hiába kértük volna, az ő keze után egyikünknek sem lett volna kedve az érmékhez érni.

És nem számítottam arra sem, hogy valaha Firenzében, ingyen láthatom a kaposvári Csiky Gergely Színház Shylock című egyszereplős előadását. A Jászai-díjas Hünyadkürti Györgynek és a darab rendezőjének, Kővári Katinak tényleg maradandó élményt és egy csodálatos színházi estét köszönhetek. Ezek a tolvajok is loptak, magukat, a szívembe be. Játsszák otthon is, csak szólok.

Buonanotte a tutti!